A minap egy amerikai matematika tanár cikkét olvastam, amelyben egy finnországi iskolában tett "kalandozásairól" számolt be, levonva következtetését: "a kevesebb több".
Miután elolvastam a cikket, lelkükre kötöttem középiskolás gyerekeimnek, hogy ha felnőnek, FELTÉTLENÜL Finnországba kell költözniük, ha boldog iskoláséveket akarnak szerezni gyermekeiknek. Érdeklődésükre közösen is elolvastuk a tanár úr tapasztalatait. A végén a lányom már oda is képzelte magát tollkabátban Finnországba, amint szánkón húzza két gyermekét az iskolába, akik már alig várják, hogy odaérjenek.
Az egész cikkben az volt a legelgondolkodtatóbb, hogy a nevelés-oktatás kérdését a finnek egy egészen más oldalról közelítik meg, mint a legtöbb európai ország, vagy mint kiderült, az Egyesült Államok is. Más a kiindulás és más a cél: kevesebbel többet elérni.
A legalapvetőbb eltérés abban rejlik, hogy a tanítói-tanári munka az egyik legnagyobb presztízzsel bíró hivatás: a jelentkezők 10%-a kerül csak be a képzésre, és nemcsak a tanulmányi eredményekben kell kimagaslónak lenniük, hanem a jelentkezőknek különböző alkalmassági vizsgákon, intejúkon kell átesniük, amelynek során megvizsgálják, hogy az egyén SZEMÉLYISÉGE IS (!) alkalmas-e arra, hogy gyerekeket oktasson-neveljen.
A szigorú válogatás és a kitűnő képzés eredménye, hogy a szülők bíznak a pedagógusokban, abban, hogy a gyermekeiket megfelelőképp felkészítik az életre: naponta 3-4 db 75 perces témablokkokkal (közben szünetekkel), 9 órás iskolakezdéssel (mert a reggeli alvás nagyon fontos), max. fél órát igénybevevő házi feladatokkal, tesztek kiiktatásával (stressz elkerülése végett), max. 20 fős osztálylétszámmal, de intenzív, koncentrált tanórai munkával.
Hogy a módszer beválik, azt a nemzetközi PISA tesztek eredményei mutatják, amelyekben Finnország rendszeresen élen jár.
Miután férjem meghallgatta lelkendezésünket, valamint sajnálkozásunkat afelett, hogy nem Finnországba születtünk, a maga racionális, két lábbal a földön állva megjegyezte: hát, igen, csak a finneknek kb. 3-szor annyi az egy főre jutó GDP-je, mint a magyaroknak, és fele annyian vannak. Tehát nem nehéz max. 20 fős osztályokat kialakítani, modern eszközöket, feltételeket biztosítani, és anyagilag is jól megbecsülni a pedagógusokat, akiknek minden bizonnyal több kedvük és inspirációjuk támad a magas szintű, ösztönző feltételek által, hogy kidolgozzanak új technikákat alkalmazó óraterveket, hogy egyedi, személyre szabott oktatást biztosítsanak a tanulóknak.
Kevesebb iskolai idő, kevesebb házi feladat, kevesebb tanár, kevesebb tananyag, kevesebb gyerek egy osztályban, 0 teszt, de az eredmény TÖBB: jobb eredmények a nemzetközi felmérésekben, több minőségi idő, több szabadidő, pihenés, több lehetőség a tanultak megemésztésére és nem utolsó sorban több élvezet a tanulásban.
