Amikor Mindon burmai király 1878-ban meghalt, 48 fiú- és 62 lánygyermeket hagyott árván. Három feleség és számos ágyas hozta létre ezt a nagycsaládot. Persze, a király halála után megindult a harc a hatalomért. Hogy az arisztokrácia biztosítsa az általa kiválasztott herceg személyében az utód hatalmát a potenciális lázadók ellen, a herceg 31 fiú- és 9 lánytestvérét kivégezték. Hogy hogyan? Elefántokkal agyontapostatták őket!
Királyok, uralkodók esetében a sok szerető és ágyas nem meglepő, általános jelenség volt, s a többnejűség ma is jellemzője bizonyos kultúráknak.
Bár Kína nem tartozik ezen kultúrákhoz, mégis a Dongguan nevű városban egy hasonló jelenség ütötte fel a fejét: az országos helyzettel ellentétben olyan túlarányban vannak a lányok, hogy a legtöbb fiúnak/férfinek 2-3 barátnője is van egyszerre. Hogy hogy viselik ezt a helyzetet a hölgyek? Különbözőképpen: van, aki úgy tesz, mintha nem tudná, van, aki “nyíltan” tudja, de mindegyikőjük inkább elfogadja ezt, minthogy egyedül legyen. Van olyan is, ahol a lányok jól megértik egymást, együtt múlatják az időt hármasban, négyesben.
A világ más pontjain viszont ellentétesen alakulnak a viszonyok. Indiában például férfi “túlnépesedés” alakult ki. Itt, mivel a fiúgyermekeknek “nagyobb értéke” van, “szabályozzák” a születéseket, s egyre nő a meg nem született lányok száma, amely folyamat egy egyre erősödő vetélkedést eredményez a házasulandó férfiak között.
Hasonló a helyzet Alaszkában, ahol lasszó helyett halászhálóval fogják a hölgyeket: vállakozó kedvű nőkből álló csoportokat szállítanak oda ismeretség céljából, hátha sikerül javítani a férfi-nő arányt.
Ezen utóbb említett példák potenciális poliandria, azaz többférjűségi zónák.
Vajon mit szólnának egy ilyen felálláshoz az európai férfiak? … Beléjük máximum a poligamia van kódolva. Ezért is lehet az, hogy egy nyugat-európai kultúrában nevelkedett kedves barátunk, aki már elég jól töri a magyart, talán a tudatalattija által vezérelve a sokféleség helyett rendszeresen SOKFELESÈGről beszél? :)
