reblog

Október 12-e Amerika felfedezésének napja, ugyanis ezen a napon lépett először partra az Új Világban Kolumbusz Kristóf 1492-ben. Spanyolországban ez a nap 1987-től Nemzeti ünnep.

Érdekes, ahogy a különböző latin-amerikai országok értékelik ezt a napot, mit jelent számukra, s milyen jelentőséget tulajdonítanak neki. Ennek megfelelően az egyes országok eltérő módon keresztelték el a felfedező megérkezésének ünnepét:

A rassz napja (Mexikó és Kolumbia)
Az indián ellenállás napja (Venezuela)
Két Világ felfedezésének napja (Chile)
A kultúrális sokféleség tiszteletének napja (Argentína)
Amerika napja (Uruguay)
Kultúrák napja (Costa Rica)
A bennszülött népek és az interkulturális párbeszéd napja (Peru)
Interkultúrális kapcsolatok napja (Ecuador)
A deskolonizáció napja (Bolívia)

Természetesen az Egyesült Államok is megünnepli a kontinens felfedezését “Kolumbusz napja” néven.
2010-ben az ENSZ pedig “A spanyol nyelv napjá”-vá nyilvánította október 12-ét.

Így emlegették a korabeli újságok 1910-ből Szendrői Török Marianna May grógnőt,  ugyanis ő volt II. Abbas Hilmi (1874-1944) egyiptomi uralkodó felesége.

A grófnő nevelőapja, a telefonközpontot feltaláló Puskás Tivadar révén beutazta egész Európát. Sokoldalú képzést kapott, s nagyon fiatalon, 12 éves korában már újságcikkei jelentek meg. Grazban élt, bátyja pedig Bécsben tanult a Theresianum katonai akadémián. Egy alkalommal amikor meglátogatta testvérét, akkor ismerte meg annak barátját, az akkor még trónörököst Egyiptomból.

Csak egy jóval későbbi találkozás után indult levelezés köztük, amelynek eredményeként a már nős uralkodó Egyiptomba hívta a grófnőt. A szerelemből először titkos, majd hivatalos esküvő lett 1910-ben.

A grófnő a király feleségeként felvette a Djavidan Djanan nevet, amelyet élete végéig megtartott, a sírkövén is ez áll. Áttért a muzulmán hitre is.

Az uralkodócsalád sohasem nézte jószemmel, hogy a király európai nőt vett feleségül. Közvetlensége, közügyekben való aktív részvétele hagyományromboló volt az egyiptomi udvarban. Még azt is megtette, hogy palotaszolgának álcázva részt vett a hivatalos fogadásokon, az ugyanis meg volt tiltva királyi hitveseknek.

A pár egy kémnő cselszövéseinek köszönhetően 1913-ban elvált. A grófnő Berlin majd Bécs után végül Grazban telepedett le.  A Hárem című könyvében írta meg emlékeit.